Mivel az elmúlt két hétben nekünk, a tizediknek, az osztálykísérőnkkel volt epochánk, így a Február 8-ai napsütéses csütörtök egy kiváló osztályprogramra adott lehetőséget. Az Aquincumi HÉV-megállóban találkoztunk, ahol bementünk a romos amfiteátrumba, mert a reneszánsz kori irodalomról tanulunk, azon belül is Shakespeare-ről. Az amfiteátrum falait meg is másztuk, beszélgettünk, nevettünk.
Kicsit később felkerekedtünk és sétálni indultunk, ugyanis annyira gyönyörű volt az idő, hogy vétek lett volna négy fal között eltölteni a napot. Gyorsan betértünk egy kisboltba, majd a lakótelepeket megcsodálva végighaladtunk Csillaghegy utcáin, és végül eljutottunk úticélunkhoz: szépséges folyónk, a Duna partjához. Itt aztán kacsát etettünk, hintáztunk, fára másztunk, beszélgettünk (…pletykálodtunk) és kacsakövet dobáltunk. Ez a laza kis program szerintem végtelenül jót tett az osztályközösségünknek, és azt véltem felfedezni, hogy sokkal kevésbé szakadtunk szét klikkekre, egységesen Kati néni köré gyűltünk és hallgattuk a történeteit, vagy meséltük a sajátjainkat.
Tüskevár Felfedezők 
Hozzászólás